2017. december 30. A main kívül még egy nap van hátra ebből az évből. Mindig ugyanazt halljuk/csináljuk, most, január elsejével kezdve más lesz, most lesz az, hogy leadom a fölös kilókat, most rendbeszedem a kapcsolatot, most lelépek az utált munkahelyől. Ugyanezt már egyszer mintha elhatároztam volna, azt hiszem, az egy vasárnap este volt, vagy épp egy másik hónap vége. 

Nos, most itt vagyok, két nappal az év vége előtt, egy szombat délutánon és úgy döntöttem, hogy MOST van itt a  legjobb idő, nem elsején, nem hétfőn, nem a nyaralás vagy szülinapi buli után. 

És hogy mibe kezdek bele? Az életembe. Végre.

 

Kezdjük a tervezésnél. Első körben szeretném leszögezni, hogy idén mit csinálok máshogy a fogadalmammal. Először is, mint fent említettem, nem kezdem január elsején. Ennek nagyon is tudományos magyarázata van. A motiváció, ami hajt sokakat december 31-én (vagy vasárnap, vagy nyaralás után, stb.) egy nagy rakás ... Hogy miért? Mert a motiváció fantasztikus dolog, amikor ott van. De vajon ott van hétfőn, amikor 5-kor ki kéne pattanni az ágyból, hogy elmenjünk a beígért kocogásra? Ott van elsején, amikor még mindig van a tegnapi tortából, de fogadtuk, hogy "rendesen" eszünk ezentúl? Hát, nem. A helyzet az ezzel a motiváció dologgal, hogy amikor kéne, sosincs ott. Valahogy mindig benyomjuk azt a vacak szundit a telefonon, és átfordulunk a másik oldalra. 

A tudományos magyarázat: a szokás hatalma. Mert bizony, van ilyen. A szokás-hurok (angolul habit loop) a markában tart. Ha ehhez vagyunk szokva, lenyomjuk a szundit az életünkön. Ha valaki állandóan azon rágódik, hogy a gyermekei épségben elértek-e az iskolába, nem aggodalmas, hanem szokása aggódni. Ha valaki nyolc ábresztőt állít be és a huszonharmadik szundira kel csak fel, az nem lusta, hanem szokása "még két percet" adni magának. Aki mindig megfogadja, hogy hétfőn/januárban/a nyaralás után lefogy, de valahogy addigra kifogy a lelkesedés, nem akaratgyenge, csak szokása, hogy feladja, amit el sem kezdett.

A szokásoknak nagyon is jelentős szerepük van az emberek fejlődésében. A jól megszokott, biztonságos dolgok megvédtek, élelemhez juttattak és életben tartottak bennünket évezredeken át. De ha arról van szó, hogy szeretnénk valami újat megvalósítani, -ezt megakadályozandó- a szokások felerősödnek. Miért? Mert az agyunk be van programozva, hogy megvédjen bennünket mindentől, ami új, bizonytalan, félelmetes és a végkimenetele bizonytalan. Ismét, miért? Mert életben akar bennünket tartani! Amikor eszedbe jut egy ötlet, lelkesedsz, motiválva vagy. Mikor a végrehajtásra kerül a sor, közbeszól a kis hang a fejünkből, és másodpercek alatt lebeszél bennünket. Ha hagyjuk. 

És itt jön be ismét a tudomány, illetve Mel Robbins, aki véletlenül fedezte fel az áttörést a szokások hatalma ellen. (Mel-t érdemes kiguglizni, akik tudnak angolul, az én életemben elég nagy áttörés volt, hogy megismertem.) A szokások az agy egyik hátsó területén, a bazális ganglionokban vagyis törzsdúcokban vannak kontrolálva. A homlokunknál található prefrontális kéregben található agyunknak a tudatos döntésekért felelős központja. Mint ahogy írtam az előbb, az agyunk másodperceken belül beszél le minket egy-egy adott ötletről. A megoldás? Előzd meg! Nap mint nap több száz apró döntést hozunk, amik nagyon is befolyásolják az életünket. Reggel felkelünk, és rögtön rámorgunk a párunkra, pedig csak meg akart ölelni szeretetből. Majd feldúltságunkat jelezve nagy durrogva munkába indulunk, útközben a metrón behabzsolunk egy adag sajtos pogácsát a látványpékségből, az irodába érve a konyhában már készítjük is a kávét és persze dukál mellé a szokásos két csokis keksz is. Meló után még mindig neheztelve párunkra hazaérünk, a vacsora elkészültéig még megeszünk két pirítóst, aztán lenyomjuk az ételt, bár annyira éhesek nem vagyunk. A hétvégéről maradt tortából két szeletet is eszünk, hiszen reggel már úgy is elrontottuk az egész diétánkat, most már mindegy, legalább megesszük. hogy holnap, mikor újult erővel nekikezdünk, már legalább nem lesz itt. Este bebújunk az ágyba, morcosan, bűntudattal a két szelet torta miatt és világmegváltó fogadalmakkal, hogy holnaptól jön az új ÉN. Másnap pedig ismétlődik az egész attól kezdve, hogy először lenyomjuk a szundit. Nos, ez az egész nap alakulhatott volna másképp is. Már az első pillanatban, mikor a belső megérzésed megsúgja, hogy vigyázz, ma kicsit nyűgösen keltél, ne a párodon vezesd le. Öt másodperced van. Öt másodperc, ha ezalatt nem cselekszel, az agyad azonnal szokás-hurok módba, autópilótába kapcsol és már meg is sértetted kedvesed. Piszokegyszerű átkapcsolni az agyunkat szokás-hurokból tudatos döntéshozóvá. Számolj vissza öttől. 5-4-3-2-1. 

Ez bizonyitottan működik. Ez a kis taktika ravaszul cselezi ki az agyad, megelőzi a gondolkodást (vagyis lebeszélést) és tettekre sarkall. Csak és kizárólag abban az esetben működik viszont, ha azonnal elkezded a visszaszámolást, amint a megérzésed indulásra ösztönöz! Természetesen, az is mindenféleképpen szükséges, hogy akard a változást. Ha már lenyomtad az ébresztődet és adtál magadnak "csak még két percet" és utána jut eszedbe, hogy najópróbáljukmeg54321, akkor már késő. 

Tehát, ez az első fele a fogadalmamnak. Azonnal, amint a megérzés jön, tettekre váltani az ötleteket és feladatokat. Ha az álmaid után mész, az út nem lesz könnyű. Azokat, akik elérték, amit egykor megálmodtak, egy dolog különbözteti meg azoktól, akik még nem. Akik az álmukat élik, megtettek olyan dolgokat is, ami új, kellemetlen, félelmetes (vagy annak tűnő), határozatlan és nyűg. Hogy le akarta-e őket is beszélni az agyuk? Persze! De ők ennek ellenére megtették. Megtették, amihez másnak nem füllik a foga. Azt, ami csak púp a háton. És most így vagyok ezzel én is. 2018 brutális év lesz. Hazaköltözni Budapestre 10 év írországi élet után. Két kisgyerekkel. Felhagyni eddigi munkámmal, hivatásommal és egy teljesen újba kezdeni. Megbocsátani és elengedni a múltat, és végre elfogadni, megszeretni, aki én valójában vagyok, nem pedig akit hiszek, hogy lennem kéne a külső behatások miatt. Végre segíteni magamnak, hogy magam lehessek. Én, Egészen. Egészségesen. Ha a megérzés jön, én most itt fogadom, hogy 5-4-3-2-1 megyek, és teszem.

A másik fele a fogadalmamnak szintén bizonyítottan működik. Leírom, papírra, feketén-fehéren, hogy mit akarok elérni. Leírom a céljaimat, olyan pontosan és konkrétan, amennyire csak tudom. Rég feladtam a "le akarok fogyni" vagy "elkezdek egy blogot" tipusú ígérgetéseket. Idén nem éves, hanem negyedéves célokat tűztem ki, mind szolgálják a nagyobb kaliberű álmokat, amit beteljesíteni szeretnék. Vettem egy csodaszép noteszt, és ebbe írtam fel ezeket. Utána egy három hónapos naptárat fabrikáltam a notesz lapjaira, ahova naponta elvégzendő/elvégezhető feladatokat írtam be magamnak, mindenhol kis négyzet várja, hogy kipipáljam az aznapi teendőt, miután befejeztem. 

Ez nem elvárás, de tudom, hogy ezek az apró lépések és döntések lesznek azok, amik közelebb visznek majd az álmaimhoz. 

Talán egy szó az álmokról. Amíg álmodod őket, csak azok maradnak, álmok. Amint teszel értük, akkor valósulnak meg. Valós tettekkel. Az, hogy tudod, hogyan kell lefogyni, tudod, hogyan kell alap dolgokat fotózni, tudod, hogyan kell asztalt összeszerelni, az egy dolog. Az információ maga nem elég, hiszen ha az lenne, mindannyian sportos alkatú, sugárzó bőrű milliomosok lennénk már a huszas éveinkben. Az álmodnak akkorának kell lennie, hogy az emberek kinevessenek érte. Akkor jó úton jársz. Hogy te magad is megijedt a mértékétől, és elgondolkozol, egyáltalás reális-e. Az enyém, hogy Magyarországon motivációs tréner legyek, aki segít az embereknek rájönni, hogy ők is elegek egy igazán nagy álom megvalósításához. Aki rávezet, hogyan legyél egész-séges, minden értelemben. Aki megmutatja, hogy azért kaptunk ebben az életben amit kaptunk, mert elég erősek vagyunk, hogy elbírjuk. Emellett még céljaim: lefutni egy félmaraton hosszúságú akadályfutást három óra alatt, kéthetente egy estét a férjemmel tölteni kettesben, heti egyszer jógázni és havi egyszer kirándulni, lefogyni 6-8 kilót, újra kényelmesen beleférni a 36-os ruhákba. Mentális egészség, tudatosság, harmónia testben-lélekben. Ezek a negyedéves célok, és most, hogy te is láttad, kedves olvasó, neked is kötelességgel tartozom, hogy el is érjem ezeket. De legalább minden tőlem telhetőt megtegyek.

Van egy álmom és vannak céljaim. Ez az írás, és amik majd ezt követik, az utamat mutatják az önmegvalósítás felé. Mindenkinek, akit érdekel. A szépet, a jót, a csúnyát, a rosszat, a hibásat és az eltökéltet is. Ha velem tartasz, meglátod, hogy nem vagy egyedül félelmeiddel, kételyeiddel, örömöddel és reményeiddel.

Ha csak egy embernek tudok segíteni azzal, hogy ezt az első blog bejegyzést megírtam, megérte. De meg amúgy is, megérte.